Hálózatok összekapcsolása

Manapság LAN-jainkat egy nagyobb hálózathoz, általában egy WAN-hoz kapcsoljuk, ezért szükségessé válik olyan eszközök használata, amelyek ezen kapcsolatokat magvalósítják.

Repeater (jelismétlő)

Egyszerű jelerősítést végez, azaz a fizikai méretkorlátok átlépését oldja meg. A beérkező jeleket újra digitalizálja, így a jeltorzulást is kiküszöböli. Gyakorlatilag a hosszú kábelek meghajtásához szükséges áramot szolgáltatja. Nem oldja meg viszont az időkorlátok (távolságból adódó) és a forgalomtorlódás problémáját. Az OSI modell 1. szintjén dolgozik.

Bridge (híd)

Egy tárolva továbbító eszköz. Beolvassa a teljes keretet, ellenőrzi, majd a célállomás hálózatába továbbítja és így nem terheli a többi hálózati részt. Feloldja az időkorlát problémáját. Csak azonos típusú hálózatok köthetők össze vele, mint pl.: Ethernet Ethernettel. Kisebb változtatásokat hajthat végre a kereten, mielőtt továbbítja. Az OSI modell 2. szintjén dolgozik.Emiatt nem foglalkoznak az e réteg feletti rétegek fejrészeivel, és nem tudnak erre alapozott döntéseket hozni.

[Többprotokollos] Router (forgalomirányító)

Ellátja a bridge funkcióját, emellett azonban útvonalválasztást is végez. Emiatt képes eltérő típusú hálózatokat is összekapcsolni. Az OSI modell 3. szintjén dolgozik.

Gateway (átjáró)

A teljes OSI modellt átfogja és bármelyik szinten képes protokoll átalakítást végezni. Két alapvető típusa létezik, a szállítási átjáró és az alkalmazási átjáró. Két WAN összekapcsolása esetén létezik un. fél-átjáró (half-gateway), amely elvileg az egyes WAN-ok kimenő forgalmát átalakítja egy semleges protokollra és eljuttatja a másik félátjáróra, ahonnan bekerül a másik WAN-ba. Így az üzemeltetési költségek és a felelősség is megoszlik a két WAN üzemeltetője között és a szükséges összehangolás is a minimálisra csökken.

A hardver oldal elemei

Nézzük a hálózatokat egy kicsit a hardver, ezen belül elõször a kábelezés szempontjából. Milyen kábelfajtákat alkalmaznak a számítógép hálózatokban?

Koaxiális kábel

Középen tömör rézhuzal, ezt egy szigetelő réteg veszi körül, majd erre egy árnyékoló fémréteg jön, majd egy újabb szigetelő. Jellemzője a hullámimpedancia (lezárás ellenállása). Szabványos értékek: 50, 75, 93 Ohm. Lehet alapsávú és szélessávú átvitelre is használni. T csatlakozót (vékony koax esetén) vagy un. vámpír csatlakozót (vastag koax esetén) alkalmaznak a számítógép csatlakozásánál. Elõnye a nagy sávszélesség, nagy távolság, zajérzéketlenség. Viszont lehallgatható, rendkívül sérülékeny és nehézkesen szerelhetõ.

Sodrott érpár

Két szigetelt, egymással összecsavart rézhuzalból áll. Lehet árnyékolatlan (UTP, Unshielded Twisted Pair) illetve (STP, Shielded Twisted Pair) felépítésű. Könnyen szerelhető, strukturált, egyszerűen bővíthető. Zajérzékeny, limitált a sávszélessége, valamint lehallgatható.

Optikai kábel

Az információt egy üvegszálban meglévő vagy éppen hiányzó fénysugár hordozza. A fénysugár az üvegszál belsejének és külsejének eltérő törésmutatója miatt nem tud a közegből kilépni. Egy üvegszálban egyszerre csak egy irányban mehet az információ, ezért a duplex összeköttetéshez két szálra van szükség. Előnyei: érzéketlen az elektromágneses zavarokra, nagy sávszélességû, nagy távolság hidalható át, nem hallgatható le. Hátránya: drága, nehéz javítani és szerelni.

Infravörös, lézer, mikrohullámú, műholdas átvitel.

általában speciális igényeket elégítenek ki, mint pl.: földrajzi akadályok (folyó), távolságok (földrészek) áthidalása.

Hálózati kártya

A hálózati kártya teszi lehetõvé, hogy a hálózat fizikai közegéhez (legtöbbször kábelezés) kapcsoljuk a számítógépünket. Világszerte elsősorban az Ethernet hálózatok terjedtek el kb. 90 %-ban, ezért itt ezen megvalósításhoz használt kártyával, azaz az Ethernet kártyával foglalkozunk. Sok gyártója létezik, de a szabványosítás miatt bármelyik összekapcsolható egymással. Nincs viszont szabványosítva a számítógép - hálózati kártya felület, ezért gyártóspecifikus drivert (meghajtó program) kell használni a kártya mûködtetésére.

Vissza

Előre