Szótár - L

LAPB: A HDLC-t a CCITT később az X.25 szabvány részeként LAP (Link Access Procedure - kapcsolat elérési eljárás) néven majd később LAPB (LAP - Balanced) néven vette át. Ez utóbbi esetben már az állomások egyenrangúsága is lehetséges. Legfontosabb előnyök a karakteralapú eljárásokkal összehasonlítva a következők:

• Duplex információcsere lehetőség.
• Vezérlő információk hibavédelme.
• Kötelező ciklikus hibavédelem.
• Kód és bitsorozat független átvitel.
• Több nyugtázatlan adatkeret lehet a vonalon.
• Több csomópontos időben átlapolódó kommunikáció.
• Az alkalmazott adatkeret mezői tetszőlegesen bővíthetők.

LED: Angol mozaikszó, a Light Emitting Diode rövidítése, magyarul fénykibocsátó dióda. Működésének az a lényege, hogy elektromos impulzusok hatására -- a látható fény tartományába tartozó -- fényimpulzusokat bocsájt ki. A számítógépes hálózatokban például az optikai kábelekkel együtt használják.

lefojtó-csomagok: A hálózati adatátvitelnél a torlódás elkerülésére kidolgozott egyiik stratégia a Lefojtó-csomagok használata. A módszer alapfilozófiája: a torlódáskiküszöbölő algoritmus csak akkor kezdjen működni, ha a hálózaton torlódásveszély kezd kialakulni. Erre a megoldás a következő: minden IMP figyeli a kimeneti vonalainak átlagos kihasználtságát (K), és ezt mindig újraszámítja a pillanatnyi f vonalkihasználtság, és egy 0 és 1 közötti a felejtési tényező alapján:

K_uj=a*K_régi+(1-a)*f.

Ha K értéke egy küszöböt elér, akkor a kimeneti vonal “figyelmeztetés” állapotba kerül. Az IMP minden beérkező csomag elküldése előtt — ha ezt ilyen állapotú kimeneti vonalon kell továbbküldenie — elküldi, de a forráshelyre visszaküld egy lefojtó csomagot a beérkezett csomagban talált célcímmel együtt. Amikor a forrás IMP egy ilyen lefojtó csomagot kap vissza, akkor adott mértékben csökkentenie kell az ilyen irányú forgalmát.

levelezési listák: Az olyan levelezési fórumokat, amelyek hasonló témájú információcserére alakultak levelezési listáknak nevezzük. A csoport tagjai levelezésen keresztül állnak kapcsolatban egymással, a tagok egy központi helyre küldik a leveleiket, majd onnan kerülnek az egyes csoporttagoknak elküldésre, vagy levelenként, vagy időszakonkénti pl. naponkénti gyűjtésben. Ez utóbbi esetben egy levélben kapja meg a lista résztvevője az összegyűjtött napi levelezést, ezt szokták digest-nek hívni.

levelezőprogram: Olyan program, amely elektronikus levelezésre szolgál. általában kényelmes kezelői és szerkesztői felületet biztosít, illetve az adott hálózati protokollnak megfelelően alakítja át a feladó üzenetét a hálózat által értelmezhető formátumra. A levelezőprogramoknak létezik szabadon terjeszthető, illetve jogdíjas típusa is. A legelterjedtebbek között találjuk a Pine, a PMail (Pegazus Mail), az Eudora és az Elm nevű programokat.

link: - élőkapocs

Linux: A Linux valóban 32 bites és valóban többfelhasználós (multiuser) és többfeladatos (multitasking) operációs rendszer, szemben a DOS-szal és a Windows-zal, amely egyfeladatos és egyfelhasználós, valamint a Windows NT munkaállomással, amely többfeladatos és egyfelhasználós. A Linux írója nem egy korábbi rendszert kezdett el tökéletesítgetni, hanem elölről írta meg az operációs rendszert, felhasználva sok más programozó tapasztalatát, később programrészleteit. Linus Torvalds (egy finn egyetemista) a 80386 processzor védett módú (protected mode), feladat-váltó (task-switching) lehetőségeivel szeretett volna megismerkedni. Ez kb. 1991 nyarának elején lehetett. A program fejlesztése egy korábbi PC-s UNIX, a Minix alatt történt, eleinte assembly-ben, majd Linus áttért a C nyelvre, és a fejlesztés lényegesen gyorsabbá vált. 1991. október 5-én hirdette meg Linus az első „hivatalos”, 0.02-es Linux-ot az Interneten. Az 1991. december 19-én közzétett 0.11-es változat volt az első önálló rendszer, tehát nem kellett Minix a használatához. A 0.95-ös, 1992. márciusában kibocsájtott verziótól számíthatjuk az igazi áttörést, ettől lessz igazi népszerű operációs rendszer a Linux. Az 1.0 verziószámot csak akkor merték kiadni (1994. elején), amikor a POSIX szabvánnyal való kompatibilitás teljessé vált. Ma (2003 augusztusában) a Linux a második legelterjedtebb PC-s hálózati operációs rendszer és egyre több munkaállomáson is ez fut..

little endian: Angol kifejezés. Olyan számítógépes rendszer (általában személyi számítógép), ahol az adatokat úgy tárolják, hogy a legértéktelenebb helyiértékű byte kerül legelőre, ellentétben a big endian típusú rendszerekkel. A TCP/IP hálózatoknál a szabvány a kommunikációra nézve a big endian típust írja elő.

LLC: Logikai kapcsolatvezérlési alréteg. Az adatkapcsolati réteg logikai kapcsolatvezérlés szintjén az IEEE 802-es szabványt hozott létre: ezen a szinten minden IEEE 802-es szabvány közös, már amit a felsőbb rétegek felé mutat. Az alréteg szervezi az adatfolyamot, parancsokat értelmez, válaszokat generál, a hibákat ellenőrzi és helyreállítási funkciókat hajt végre.

Ez az alréteg, a felette álló rétegeknek nyújt szolgáltatást ugyanolyan módon, ahogy azt a hagyományos adatkapcsolati protokoll nyújtja a távolsági hálózatban. Az OSI referenciamodellt követő LAN kialakításban, a logikai kapcsolatvezérlés feletti réteg tulajdonképpen a hálózati réteg.

Az LLC/MAC felületek közötti szolgáltatási előírások azokat a szolgáltatásokat rögzíti, amelyeket az LLC, és az alatta levő közeghozzáférés-vezérlési (MAC) alréteg felületei között definiálnak.

A logikai kapcsolatvezérlés felel teljes mértékben az állomások közötti adatblokkok cseréjéért. A lokális hálózatban az adatblokkok cseréjéhez a hálózat állomásai között létesítendő logikai kapcsolatra van szükség.

LLC PDU: Azt az adatblokkot, amely a forrásállomás logikai kapcsolatvezérlési alrétegéből eljut a célállomás logikai kapcsolatvezérlési alrétegéig, logikai kapcsolatvezérlési protokoll adatblokknak (LLC Protocol Date Unit — LLC PDU) nevezzük Az adás folyamán a forrásállomás logikai kapcsolatvezérlő alrétege átadja az adatblokkot a közeghozzáférés-vezérlő alrétegnek.

Ezek az adatblokkok parancsokat és nyugtákat is hordozhatnak, azaz az üzenet feldolgozásának a vezérlésére használják.

login: Míg az egyes hosztokat a hosztcímük egyértelműen meghatározzák, addig a hosztokat több felhasználó használja, tehát a hozzájuk kapcsolódó felhasználókat is meg kell különböztetnünk egymástól. Erre azok felhasználói neve (login- vagy felhasználónév), vagyis az adott hoszton egyedi azonosító-név szolgál.