Fizikai formázás
Karakterformátumok a HTML dokumentumban
A HTMLA dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Ahogy az már az előzőekben látható volt, az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. formátumú szövegfájlban is használhatjuk a szövegszerkesztőkben megszokott karakterformátumokat. Ezek használata általában csak egyes karakterek vagy karaktercsoportok formázására ajánlott, ráadásul a böngészők viszonylag tág határok között érvényesítik ezeket. A végeredmény felbecsülése érdekében érdemes pár böngészővel megtekinteni az eredményt. Az alábbi táblázat a formázás kezdő és záróutasítása között a mintát is tartalmazza.
Kezdő elem | Ilyen betűformátumot eredményez | Záró elem |
---|---|---|
<B> | Félkövér betűformátumot eredményez | </B> |
<I> | Dőltbetűs formátumot eredményez | </I> |
<U> | Aláhúzott formátumot eredményez | </U> |
<S> | </S> | |
<TT> | Fixpontos betűket eredményez | </TT> |
<EM> | Kiemeli a szöveget | </EM> |
<CITE> | Idézetekre használható | </CITE> |
<VAR> | Változónevet jelöl | </VAR> |
<STRONG> | Ez is egy kiemelési lehetőség | </STRONG> |
<CODE> | Kódoknál használjuk |
</CODE> |
<SAMPLE> | Minták jelzésére használjuk | </SAMPLE> |
<KBD> | Billentyűfelirat jelzése | </KBD> |
<BQ> | Idézet megjelenítése | </BQ> |
<BIG> | Nagyméretű betűformátumot eredményez | </BIG> |
<SMALL> | Kisméretű betűformátumot eredményez | </SMALL> |
<SUB> | Alsóindexet eredményez | </SUB> |
<SUP> | Felsőindexet eredményez | </SUP> |
<BLINK> | Villogó szöveget eredményez – kevés böngészőA böngésző tulajdonképpen olyan szoftver, amellyel a World Wide Web hálózaton kalandozhatunk, az információk tömkelegében böngészhetünk, különböző erőforrásokat térképezhetünk fel. Ezt az oldalt valószínűleg ön is valamelyik böngészőprogram segítségével olvassa. A böngésző kliensként működve a kiszolgálókkal felveszi a kapcsolatot és azoktól különböző információkat szerez be. Egyszerű eszközöket nyújtanak az állományok feltérképezésére és letöltésére, amit egyébként a kissé nehézkesebb Archie és FTP segítségével kellene végrehajtani. A legelterjedtebb grafikus böngészők között található a Opera,a Chrome és a Mozilla Firefox. A szövegesek legelterjedtebbike a Lynx, amellyel leginkább unix operációs rendszereken találkozhatunk. támogatja | </BLINK> |
<FONT …> | A részleteket lásd lentebb | </FONT> |
A <FONT FACE=”név” COLOR=”színkód” SIZE=”szám”>, </FONT> utasításpárral direkt módon előírhatók a megjelenő szöveg betűinek a jellemzői. A FACE opciót nem szokás használni, mert nem valószínű, hogy minden rendszerben rendelkezésre áll pl. az ARIAL CE FÉLKÖVÉR betűtípus. Az eredmény ilyenkor meglehetősen randa, és főleg előre megjósolhatatlan lesz, ráadásul elveszítjük a HTMLA dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Ahogy az már az előzőekben látható volt, az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. egyik legnagyobb előnyét, a (viszonylagos) platformfüggetlenséget. A COLOR opció pontosan meghatározza a megjelenítendő szöveg színét. A SIZE opcióban egy számot megadva a betűméretet határozza meg direkt módon. (A SIZE opcióban előjeles szám is szerepelhet, amiAlternate Mark Inversion: - váltakozó 1 invertálás. A módszer nagyon hasonló az RZ módszerhez, de nullára szimmetrikus tápfeszültséget használ, így az egyenfeszültségű összetevője nulla. Minden 1-es-hez rendelt polaritás az előző 1-eshez rendelt ellentettje, a nulla szint jelöli a 0-át. Természetesen hosszú 0-s sorozatok esetén a szinkronizáció itt is problémás, de a bitbeszúrási módszer itt is használható. az alapbetűtípushoz viszonyított méretet jelöl.) Az alapértelmezéseket ráadásul a stíluslapok használatával alaposan át lehet írni, mint a fenti példából is látható, a <BIG> és a <SMALL> között, – ebben az esetben – nincs különbség. Más esetekben maga a böngészőA böngésző tulajdonképpen olyan szoftver, amellyel a World Wide Web hálózaton kalandozhatunk, az információk tömkelegében böngészhetünk, különböző erőforrásokat térképezhetünk fel. Ezt az oldalt valószínűleg ön is valamelyik böngészőprogram segítségével olvassa. A böngésző kliensként működve a kiszolgálókkal felveszi a kapcsolatot és azoktól különböző információkat szerez be. Egyszerű eszközöket nyújtanak az állományok feltérképezésére és letöltésére, amit egyébként a kissé nehézkesebb Archie és FTP segítségével kellene végrehajtani. A legelterjedtebb grafikus böngészők között található a Opera,a Chrome és a Mozilla Firefox. A szövegesek legelterjedtebbike a Lynx, amellyel leginkább unix operációs rendszereken találkozhatunk.
a ludas, a modern böngészők nem igen tesznek különbséget pl. az <I>, <EM>, <CITE> és a <VAR> között, de nem ez az egyetlen példa. Kísérletezni kell, az a tanulság.