A HTML dokumentum szerkezete
Minden HTMLA dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Ahogy az már az előzőekben látható volt, az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. formátumú szövegfájl a <HTML> utasítással kezdődik és a </HTML> záróutasítással végződik. Ezen elemek közé kell zárni a teljes dokumentumot – formázóutasításokkal és hivatkozásokkal együtt.
A HTMLA dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Ahogy az már az előzőekben látható volt, az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. dokumentumot három részre lehet bontani a dokumentum típusának a deklarációjára (DTD – Document Type Declaration), fejlécre és dokumentumtörzsre. (Ezt helyettesítheti a keretek definíciója.)
A dokumentumot a fejlécelemek vezetik be, melyek kezdetét a <HEAD> utasítás jelzi. A fejlécelemek között szokás a dokumentumcímet megadni, mely címet a <TITLE> és a </TITLE> utasítások közé kell zárni. A fejlécet a </HEAD> utasítás zárja. Ezt a részét a dokumentumnak általában az ablak címsorában jelenítik meg a böngészőprogramok.
A dokumentumtörzs – amit voltaképpen a WEB-böngésző meg fog jeleníteni – a fájl <BODY> és </BODY> utasítások közötti része. Ezen elemek között kell elhelyezni mindent: a szöveget, hivatkozásokat, képeket, stb. (A keretek és a JavaScriptA JavaScript a Java programozási nyelv egy változata, amelynek segítségével HTML oldalakba helyezhetünk el appleteket — forráskód szintjén. Ez például azt is jelenti, hogy a programozás során nem válik ketté a program és a HTML oldal írása, hanem folyamatosan lehet írni a kódot. kódok kivételével!)
A HTMLA dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Ahogy az már az előzőekben látható volt, az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. dokumentum két dolgot tartalmaz sima ASCII karakterekkel leírva:
- A dokumentum szövegét;
- A dokumentum vezérlő elemeit, a tag-okat.
Ezek a tagok elválasztják a dokumentum különböző részeit egymástól, és ezek mondják meg a böngészőnek, hogy a dokumentumnak hogy kell kinéznie. A tagokat < > zárójelek közé helyezzük, melynek hatására a böngészőA böngésző tulajdonképpen olyan szoftver, amellyel a World Wide Web hálózaton kalandozhatunk, az információk tömkelegében böngészhetünk, különböző erőforrásokat térképezhetünk fel. Ezt az oldalt valószínűleg ön is valamelyik böngészőprogram segítségével olvassa. A böngésző kliensként működve a kiszolgálókkal felveszi a kapcsolatot és azoktól különböző információkat szerez be. Egyszerű eszközöket nyújtanak az állományok feltérképezésére és letöltésére, amit egyébként a kissé nehézkesebb Archie és FTP segítségével kellene végrehajtani. A legelterjedtebb grafikus böngészők között található a Opera,a Chrome és a Mozilla Firefox. A szövegesek legelterjedtebbike a Lynx, amellyel leginkább unix operációs rendszereken találkozhatunk. meg tudja különböztetni a vezérlő elemeket a dokumentum szövegétől. Azok a szövegek, amelyek nincsenek ilyen zárójelek közé rakva, mind megjelennek az oldalon.
A vezérlő elemek két csoportra oszthatók. Egyik csoportjuk a kezdő- és zárótaggal rendelkező elemek. Ebben az esetben a kezdő- és a végtag közötti szövegrészre vonatkozik a vezérlő elem jelentése. Pl.:
<tagnév> szöveg, vagy egyéb vezérlő elem </tagnév>
A vezérlő elemek másik csoportja a zárótaggal nem rendelkező elemek. Az ilyen vezérlő elemek valamilyen funkciót töltenek be, mely igen sokféle lehet (pl. soremelés). A tagok nem érzékenyek a kis- és nagybetűkre. Ugyanakkor a sima szövegben különbséget tesznek ezek között. A HTMLA dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthető és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is. Ahogy az már az előzőekben látható volt, az ilyen módon szervezett szöveget hypertextnek hívjuk. A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlőkódokkal. Ezek a vezérlőkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betűk nagyságát, formáját, stb. jelölik. A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlőkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék színű, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet. egy strukturált nyelv, ezért a vezérlő elemek egymásba ágyazva jelennek meg benne, és ez adja a dokumentum szerkezetét. Bizonyos szabályokat viszont be kell tartani a dokumentum elkészítésénél. Az elemek soha nem szerepelhetnek átfedésben, vagyis ha egy elem egy másikon belül kezdődött el, akkor ugyanabban az elemben be is kell fejeződnie.
<A HREF=httpA HTTP ügyfél-kiszolgáló protokollt hypertext dokumentumok gyors és hatékony megjelenítésére tervezték. A protokoll állapotmentes, vagyis az ügyfélprogram több kérést is küldhet a kiszolgálónak, amely ezeket a kéréseket egymástól teljesen függetlenül kezeli, és minden dokumentum elküldése után le is zárja a kapcsolatot. Ez az állapotmentesség biztosítja, hogy a kiszolgáló mindenki számára egyformán elérhető és gyors. A HTTP-kapcsolat négy lépése:
• A kapcsolat megnyitása.
• A kérés elküldése.
• A válasz.
• A kapcsolat lezárása.
Ez az eljárás azt jelenti, hogy a kapcsolat során csak egy dokumentumot lehet átadni, illetve egyetlen feldolgozás megy végbe. Az állapotmentesség miatt a kapcsolatok semmit nem tudnak az előző kérésekről, mivel a kiszolgáló minden dokumentum elküldése után lezárja a kapcsolódást, és minden kérést egyenként, külön-külön kezel. Ha egy dokumentum több képet vagy grafikát tartalmaz, akkor ezek megjelenítéséhez az ügyfél annyiszor építi fel a kapcsolatot, ahány hivatkozást talál: egyet magának a dokumentumnak, és a többit egyenként a grafikáknak, illetve képeknek. Azonosításra a felhasználók felől érkező kérésekről a következő információkat tárolja a program:
• a kérést küldő gép Internet-címe, ahonnan a kérés érkezett; a dátum és a helyi idő;
• a kérés módja (GET, POST);
• a kért dokumentum neve;
• a kiszolgáló által használt HTTP protokoll verziószáma;
• a kapcsolatkérés eredményére utaló kód;
• az elküldött dokumentum hossza.
://www.webgobe.com/><B>Ez egy példa sor</B></A> # Helyes;<A HREF=httpA HTTP ügyfél-kiszolgáló protokollt hypertext dokumentumok gyors és hatékony megjelenítésére tervezték. A protokoll állapotmentes, vagyis az ügyfélprogram több kérést is küldhet a kiszolgálónak, amely ezeket a kéréseket egymástól teljesen függetlenül kezeli, és minden dokumentum elküldése után le is zárja a kapcsolatot. Ez az állapotmentesség biztosítja, hogy a kiszolgáló mindenki számára egyformán elérhető és gyors. A HTTP-kapcsolat négy lépése:
• A kapcsolat megnyitása.
• A kérés elküldése.
• A válasz.
• A kapcsolat lezárása.
Ez az eljárás azt jelenti, hogy a kapcsolat során csak egy dokumentumot lehet átadni, illetve egyetlen feldolgozás megy végbe. Az állapotmentesség miatt a kapcsolatok semmit nem tudnak az előző kérésekről, mivel a kiszolgáló minden dokumentum elküldése után lezárja a kapcsolódást, és minden kérést egyenként, külön-külön kezel. Ha egy dokumentum több képet vagy grafikát tartalmaz, akkor ezek megjelenítéséhez az ügyfél annyiszor építi fel a kapcsolatot, ahány hivatkozást talál: egyet magának a dokumentumnak, és a többit egyenként a grafikáknak, illetve képeknek. Azonosításra a felhasználók felől érkező kérésekről a következő információkat tárolja a program:
• a kérést küldő gép Internet-címe, ahonnan a kérés érkezett; a dátum és a helyi idő;
• a kérés módja (GET, POST);
• a kért dokumentum neve;
• a kiszolgáló által használt HTTP protokoll verziószáma;
• a kapcsolatkérés eredményére utaló kód;
• az elküldött dokumentum hossza.
://www.webgobe.com/><B>Ez egy példa sor</A></B> # Helytelen!
Az egyes elemeknél figyelembe kell venni, hogy azok milyen más elemekbe illeszthetőek.