Az adatbiteket határoló, azokat elválasztó bitAngol rövidítés, a BInary digiT szavakból. Az informatikában, információelméletben az információ legkisebb egységét jelöli. Hétköznapi példával élve ez nem más, mint egy eldöntendő kérdésre adott válasz: vagy igen, vagy nem. Az informatikában ezt az 1 és a 0 számjegyekkel jelölik. (A binary digit jelentése bináris számjegy). Amiért a számítógépek pontosan tudnak működni, az annak köszönhető, hogy egy bitnek a két állapota (0 és 1) elektronikailag élesen megkülönböztethető egymástól. Egy ilyen megkülönböztetés lehet az, hogy a magas szintű feszültség az 1, míg az alacsony szintű feszültség a 0 bitet jelentse. Annak a valószínűsége, hogy a két jelszint összekeveredjen, nagyon kicsi. összetettebb információ ábrázolására a bitekből nagyobb egységeket állítanak össze. Ilyen például a byte. (vesd össze: oktet) A számok ábrázolására a bitek nagyon kényelmesek, és gazdaságosak is egyben. A grafikák, hangok, animációk és egyéb (általában multimédiás) információk ábrázolásakor azonban rengeteg bitre (nagy tárolókapacitásra) van szükség. Egy átlagos kép például 250 Kbyte, illetve egy 3 perces hanganyag pedig 1,5 Mbyte méretűvé is nőhet. A kódoláshoz felhasznált bitek számának csökkentésével el lehet érni javulást, de ekkor a kódolt információ minősége romlik (vesd össze: GIF és JPEG)., amely tényleges adatot nem hordoz, csupán a kommunikáló felekkel közli, hogy hol végződik az adatbitek egy csoportja, és hol kezdődik a következő (általában 1 vagy 2 stopbitet használnak). Soros vonali kapcsolat esetén a stopbitek és az adatbitek számát az adatátvitelKét vagy több eszköz közötti adatcsere. Az eszközök lehetnek számítógépek, perifériák, programok stb. Az adatátvitel fő jellemzője az adatátviteli sebesség, amely nagy mértékben függ az eszközök közötti kapcsolat, összeköttetés módjától, minőségétől. sebessége határozza meg. Nyilván minél több az adatbitJellemzően az aszinkron adatátvitelnél használatos fogalom. Az adatok (amelyeket a számítástechnikában bitekkel kódolnak) aszinkron átvitele esetén (ilyet használnak például a modemek is) a byteban lévő minden bit egyetlen vezetéken keresztül halad. A bitek közül a tényleges adatot jelentőket nevezik adatbiteknek (ezek száma 7 a szöveges állományok, illetve 8 a programok átvitelekor). Ahhoz, hogy a fenti módon kommunikáló számítógépek meg tudják állapítani, hogy az adatbitek egyik csoportja hol végződik, és hol kezdődik a másik, adott számú adatbitet stopbitnek kell követnie. Ezek pontos számát az adatátviteli sebességtől függően kell megállapítani., és kevesebb a stopbit, annál gyorsabb az átvitel. Ez fordítva is igaz.